KŐFESZT FOLKKLUB - GYIMES, avagy kicsi volt a művelődési ház, kirúgták az oldalát
Ritkán látott tömeg volt kíváncsi szombaton Mindszentkállán a Kőfeszt Folkklub októberi eseményére, ahol Gyimes folklórját mutatták be autentikus vendégek.
Majdnem pórul járt tegnap az, aki úgy gondolta, hogy nem gond, ha egy kicsit később érkezik a Kőfeszt októberi Folkklubjába, ahol ezúttal Gyimes népi kultúrája (ének, tánc, muzsika, életmód) volt a „vendég”. Mindszentkálla művelődési háza ugyanis annyira megtelt 15 órára, hogy a későn érkezők egy része csak a tágra nyitott ajtón keresztül - és az épületen kívül - élvezhette Navratlil Andrea dúdolóját, melyet ezúttal a Gyimesfelsőlokról érkezett Tankó (Gábor) Eszti nénivel és két testvérével Gábor Annamáriával és Gábor Juliannával tartott.
De ne siessünk előre, ugyanis a program már kettőkor elkezdődött a veszprémi Tóth László citera-tanításával, mely meglehetősen népszerű volt a fiatalok körében, az első körben bevetett citerák száma kevésnek is bizonyult, ezért újabb és újabb hangszereket kellett hadba állítani, hogy a kíváncsi kezek elsajátíthassák e népi hangszer megszólaltatásának alapjait.
A Dúdoló elejére már mindszentkállaiakkal, kővágóörsiekkel, badacsonytördemiciekkel, ajkaiakkal, szentgáliakkal, gyimesiekkel megtelt a mindszentkállai művelődési ház, ami azt jelenti, hogy ekkor nagyjából 150 ember énekelte azokat a dalokat, melyeket Navratil Andrea hozott el nekünk, és melyeket nemcsak közösen énekelhettük, de azt is meghallgathattuk, hogyan csengenek a gyimesi asszonyok előadásában. Még most is libabőrös vagyok, mikor ezeket a sorokat írom, hiszen nem mindennapos élmény, hogy egy kisebb falusi művelődési házban 150 ember - köztük mintegy 30 gyimesi gyermek is - egyszerre énekeljen népdalokat.
És akkor jött a hír újabb busz érkezéséről. S valóban, mikor már a gombostűnek sem volt esélye a földre érkezésre, begördült még negyven néptáncos Litérből...
Ekkor hangzott el – először – az ismert csujjogatás: „Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát!”
A zene után tánc következett. Nagy megtiszteltetés volt a szervezők számára, hogy a Gyimest bemutató Folkkluba elfogadta meghívásukat a gyimesbükki Csalóka Táncegyüttes és a gyimesközéploki Virics Együttes is, így közönség autentikus táncosoktól és autentikus zenészektől láthatta és hallgathatta meg azt, amit az esetek nagy részében csak közvetítők útján tapasztalhat.
Mindezt Sára Ferenc felvezetőinek kíséretében, melyek néha annyira szórakoztatóak voltak, mint maga az előadás. Szintén libabőrös pillanat volt, mikor a csöppnyi Sára Veronika, a Virics Banda énekesének hangja betöltötte a teret. Nem mindennapi élmény, olyan, mely sokáig ott marad és dolgozik az ember lelkében.
És ahogy már a Folkklubokon megszokhattuk, a délután zárásaként a közönség is megmozgathatta a kicsit elgémberedett végtagjait. Varga Zsuzsannának és a Görbe Gyopárral kiegészült Virics Bandának köszönhetően igazi tradicionális muzsikára tradicionális gyimesi táncokat tanulhattunk.
A hejszában tekergőztek a táncosok a művelődési ház padlóján, a dobbantásoktól (ropogtatásoktól) szinte megremegtek az épület falai. Egy igazi közös ünneppé olvadt össze a program, ahol gyimesbükki ölelkezett össze köveskálival, gyimesfelsőloki kővágóörsivel és gyimesközéploki mindszentkállaival.
És azt se feledjük, hogy a házigazdák is kitettek magukért: az önkormányzat dolgozói – élükön a polgármesterrel – már délelőtt nekiláttak a szendvicskészítésnek, hogy ezzel (is) vendégeljék meg a magyarságukat példaértékűen őrző fiatalok csapatát.
Sajnos idővel véget kellett vetni a Folkklubnak, mert a gyimesi fiatalok rövid időre érkeztek hazánkba, hosszú út volt mögöttük, hosszú út állt előttük, mint ahogy reméljük a Kőfeszt előtt is hosszú út van, mert ilyen élményekért (is) megéri a Káli-medencébe jönni.
