Visszatérés: a Kőfeszten találkozhat újra a közönséggel Szarka Tamás
A Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, zenész, költő zenekarával lép fel augusztus 29-én a Kőfeszten. Valódi csemegének ígérkezik a koncert, mert Szarka Tamásék napra pontosan fél éve, február 29-e óta nem találkozhattak a rajongókkal. A Kézfogás-produkció kapcsán, Trianon centenáriumán a Ghymes-alapító azt üzeni: a magyar népzene kultúránk egyik legerősebb bástyája, dísze, vagyona, mindemellett világunikum.
Szarka Tamás és Zenekara is fellép a Balaton-felvidék kiemelkedő programsorozatán, a II. Kőfeszten (Kővágóörsi Művészeti Napokon). Hogyan készülnek a nyárzáró augusztus 29-i estre?
Nagyon várjuk! Ez lesz a zenekar koronavírus utáni első koncertje közönség előtt.
Milyen produkcióval, milyen dalokkal lepik meg a Sósósó közönségét a kővágóörsi Sportpályán?
A koncert anyagában legismertebb szerzeményeim (Tánc a hóban, Alhambra, Kézfogás) mellett a „Sósósó” című szólóalbumom néhány opusa és a grandiózus 2018. augusztus 20-i budapesti tűzijáték dalai is hallhatók lesznek.
Az elmúlt hetekben számtalan nyilatkozatot lehetett olvasni arról, hogy a sajnálatos járványhelyzet negatívan hatott az idei évben a magyar zeneiparra, előadóművészekre, együttesekre is. Ön és zenekara hogyan élte meg az utóbbi hónapokat, hogyan érintette Önöket a „kényszerleállás”, melynek során online koncertekkel igyekeztek, igyekeznek pótolni a rajongókkal való személyes találkozásokat?
Természetesen nagyon érzékenyen, mint mindenki mást. Február 29-e óta nem találkoztunk a közönséggel. Ki se számolom, hogy ez mennyi idő, de sok, nagyon sok! Olyan sok, hogy 1978 óta nem is emlékszem ilyen hosszú szünetre. Szép, nagy kiállítású online koncertjeink hál’Istennek voltak és lesznek, ahol minden van, izgalmasan megvilágított színpad, profi technika, kamerák és természetesen kilenc kívül-belül gyönyörű zenész, hatalmas szólókkal, nagyívű grandiózus dallamokkal, szívbe markoló szövegekkel – csak éppen közönség nincs. Hogy aztán ez így mennyire koncert, az diszkutabilis. Nyilvánvaló, hogy a közönség majd találkozik ezzel a koncerttel is, csak egy brutális ritmuskéséssel, ugye.
A jelenlegi járványhelyzetben és jogszabályi keretek között hogyan tudják tervezni az esztendő hátralévő részét, mik a főbb terveik?
Gyönyörű feladat elé állítottam magam. Misét írok, amelyet terveink szerint több helyszínen zenésztársaimmal, kórussal, vendégekkel élő mise keretein belül adunk elő.
Az idei esztendő a Nemzeti Összetartozás Éve, a trianoni diktátum századik évfordulója. Ön június 4-én ismét a Kézfogás című dal közös éneklésére hívta a világ magyarságát, ami ezúttal online tudott megvalósulni. Mi a fő célja ennek a kezdeményezésének, és hogy értékeli, mennyiben tudott hozzájárulni a Trianon-centernáriumon a szétszórt magyarság „kézfogásához”?
2019-ben több mint kétszáz Kárpát-medencei településen hangzott fel a dal, sok ezer ember énekelte egyszerre a Kézfogást, csak a Kossuth téren voltunk öt és fél ezren. Úgy gondoltam, hogy 2020-ban a világ összmagyarságát is belehet ebbe a felhívásba bekapcsolni, azaz, hogy az összetartozásunkat a világ legszebb, legszelídebb formájában fejezhessük ki: közös énekléssel. Nyilvánvaló, hogy a pandémia ebbe is nagyon durván beleszólt, nyilvánvaló, hogy nagy közösségeket nem szólíthattam meg, hiszen pont minden arról szólt, hogy maradjunk otthon, és ne gyülekezzünk. Így számtalan kis közösség otthon énekelt, persze nem számszerűsítem, mert nem tudom, és nincs is semmi értelme, az biztos, hogy szép videókat kaptunk a tengerentúlról is. Remélem, hogy a jövő év ebben az értelemben is letisztul, és remélhetőleg tervezhetek majd úgy, mint a járvány előtt.
Mi Ön, illetve zenekara számára a Trianon100, a Nemzeti Összetartozás Évének fő üzenete? Mit gondol, milyen szerepet tölt be a magyar zene, a magyar népzene és népdal 2020-ban a magyarság összekovácsolásában, miért fontos, hogy e tekintetben is ragaszkodjunk a gyökereinkhez?
Trianon az emberiség egyetemes történelmének egyik legnagyobb genocídiuma volt, mivel belőle is fakadt a II. világháború. Érdekes, hogy ezt kevesen mondják, tudják, pedig nyilvánvaló az ok-okozati összefüggés. A cél többek közt a magyarság „megszüntetése” volt. Mégis megmaradtunk. Így nekem ez a dátum most már mindig a jövőről fog szólni, amit – mint tudjuk – van lehetőségünk írni, ellentétben a múlttal. A magyar népzene a magyar kultúra egyik legerősebb bástyája, dísze, vagyona, mindemellett világunikum. Tehát nekünk magyaroknak a mi zenénk értékelése ilyen egyszerű és ilyen nagyszerű!