Mámor és muzsika – Ilyen volt a II. Kőfeszt – A szabad táncház
A zene öröm, a tánc felszabadulás, a közösség ereje pedig magával ragadó. Ezt nyújtja a Kőfeszt – A szabad táncház, ami már második alkalommal bizonyította be, hogy nemcsak egy megfizethetetlen nagybetűs élményt, hanem értéket és érzelmeket is jelent.
Egy évvel ezelőtt még csak sejtettük, hogy ez valami más lesz. Izgalmas lesz, hiánypótló és meghitt. Aztán belecsöppentünk, megéltük, átéltük, élveztük és tudtuk, hogy ennyi nem elég, folytatni kell. Mert igény van rá, és kiderült, hogy a népzenész, a néptáncos és a kívülálló laikus is szomjazza ezt a fajta fesztivált.
Ahol évtizedes értékek, hagyományok jelennek meg, ahol megtelik a levegő és a lélek zenével, ahol együtt táncol a legendának számító profi és a még csak első lépéseit tanuló fiatal. Ahol nem számít, hogy honnan jöttél, mert itt egy közösség részévé válsz, bármelyik mesterhez odaléphetsz és pár jó szó során belemerülhetsz a mérai mesékbe, vagy az ördöngösfüzesi történetekbe. Mert itt van mit mesélni, van kit hallgatni. Akár órákig.
Az idő lelassul, a tér kitágul, és nemcsak azért, mert nyolc helyszín adja a talpalávalót a Káli-medencében, hanem mert a muzsika erejével lélekben és gondolatban elröppenünk Kalotaszegre, Mérába, Feketelakra vagy épp Magyarszovátra.
Nehéz ezt szavakba önteni, ahogy nehéz volt maguknak a népzenészeknek is megfogalmazni, amikor nekik szegeztem a kérdést, mit is jelent számukra a rendezvény. Abban viszont mind egyetértettek, hogy a szabad ég, a Káli-medence szépsége, a közösség és a muzsika együttes ereje adja meg azt az atmoszférát, amit nem szabad elengedni. Ahogy a hagyományokat, úgy ezt az élményt is ápolni kell és minél többször megismételni. Jövő pünkösdkor is.