Játékosság, humor és öröm - Boka Gábor vásári komédiái

Iparművész-bőrös, előadó, író, színházi rendező, cirkusz- és színházigazgató – mindez előjön a neten, ha valaki meg akar ismerni. Hogyan kezdted, és mi az a képmutogatós vásári komédia?

Szerintem ez genetika. Kézügyességem mindig volt, rajzolni például szerettem, de a tárgyalkotás töltött el igazi örömmel. Így kerültem Vidák István nemezkészítőhöz, aki rettentő alapossággal állt a szakmához, visszanyúlt az ázsiai nemezkészítő gyökerekhez. Az ő 40. születésnapjára készültünk, amikor jött az ötlet, hogy egy előadásban örökítsük meg az életét. Eszembe jutott egy gyerekkori filmélményem, amiben a mesélő mellett két másik alak egyszerű, naiv festményeket mutogat, aztán belemerevednek egy képbe, mint egy háromdimenziós képes könyv. Megdöbbentő fordulatot vett innen az életem, mert az első, bensőséges előadást fél évvel később Nagykállón 900 ember előtt követett egy új darab meg. Egy táborban voltunk, amit – mialatt mindenki a vásári komédiánkat nézte ¬ki is raboltak.

Ezután alapítottál társulatot?

Igen, a váratlan siker hozta a Lopótök Színtársulatot, ami ’98-ig működött, és szándékunk ellenére is stílusteremtő lett. Struktúrán kívüliek voltunk, 6-8 állandó és néhány alkalmanként hozzánk csapódó taggal, akik a baráti körből kerültek ki: főleg népzenészek, néptáncosok, többnyire színpadi rutinnal rendelkező emberek. Miután vége lett, onnan kezdve nagyjából egyedül játszom, bár ez sem igaz, mert a közönséget mindig bevonom az előadásokba. Fontos a játékosság, a humor, az öröm – ezt leginkább amatőrökkel tudom elképzelni.

A vásári komédiáról azt gondoljuk avítt műfaj, a mai generációkat nem tudja lekötni. Mennyire lehet akár a játszási módba, akár a nyelvezetbe az aktuális korszellemet beletenni?

A Homo ludens mindenkiben benne van, csak az emberek manapság nem tudnak, nem mernek elég lazák lenni. Közel 40 éve csinálom ezt, és az a tapasztalatom, ha együtt játszunk, ha bevonjuk a közönséget, lassan oldódik ez a szorongás. Ez az igazi interaktivitás, ami ma bűvös szó, bár én ezt inkább együttműködésnek hívom. A célom, könnyű perceket okozni, szórakoztatni. Persze egy utcai műfajban nem is nagyon lehet mást, vagy megfog valami vagy nem, ha nem érdekes, amit látnak, tovább mennek azonnal.

Járod az országot, fesztiválokat. Kik kíváncsiak az előadásokra?

Öt kontinenst bejártam, kint élő magyaroknak is játszottam, talán az egyik legemlékezetesebb az ázsiai turné volt, Kazahsztánban, Tibetben, Szecsuánban. Volt ujgur és kínai szinkrontolmácsunk is, A Hhelység kalapácsát adtuk elő. Na, az felejthetetlen élmény volt, nem hittem, hogy venni fogják a lapot. Itthon, a kis falvakban, kisebb közösségekben is inkább városi életmódot folytatnak. Ez leginkább abban látszik, hogy sérül a közösség. Az én misszióm ezért itthon a közösségépítés lett. Az előadások módot adnak az együttműködésre. És bár a legfőbb a szórakoztatás, a színházzal, tanítani is lehet. Többek között például az értékmegőrzést, az értékközvetítést. Ezek az elvek találkoznak például a Kőfeszt ideájával, ahol nyáron fellépek.

Milyen vásári komédiákkal készülsz?

A János vitéz és a Toldi egyszemélyes, táblaképes előadások, de feldolgozás alatt áll egy trilógia a Veszprém megyei néptáncegyüttesekkel, aminek én írtam a forgatókönyvét, és a rendezésben is segítek. Ennek a második része lesz látható, Eötvös Károly Balaton körüli anekdotázós történeteinek hangulatát idézi meg.

Keressétek Boka Gábort a Kőfeszten, ahol augusztus 5. és 7. között minden nap, naponta két előadást is tart a fesztiválra látogatóknak. 
Még több információért kövessétek a Kőfesztet Facebookon is.

Az idei Kőfesztet a VEB2023 EKF programsorozat es a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatja.