Elment az "utolsó magyar hippi"
Nem friss hír, de sokakhoz pár napos késéssel ért el. Elhunyt az utolsó hippiként is nevezett Koncz Csaba. Amilyen csendesen élt utolsó éveiben, olyan csendesen is távozott.
A Káli-medencében, azon belül is utolsó lakhelyéül választott Balatonhenyén gyakran találkozhatott az ember egy lesoványott, hosszúhajú, hosszúszakállú emberrel, aki, gyakran járt színes nadrágokban, színes lenvászon ingekben, fején egy jellegzetes fejfedővel. Nyakában gyakran slusszkulcs, kezében saját fotóit tartalmazó könyv.
Ha Indiában jön velün szembe, valószínűleg fel sem kapjuk fejünket. Egy megöregedett jóginak gondoltuk talán, egynek a sok közül és már mentünk is volna tovább.
De itthon különleges jelenség volt. Későn ismertem meg. Úgy öt-hat évvel ezelőtt, a káptalantóti piacon találkoztunk és elegyedtünk szóba. A színes ruhák nem voltak véletlenek, az indiai kultúra, vallás, filozófia érdekelte leginkább, erről tudott bármennyit beszélni.
Bármikor találkoztunk mindig megismert, mindig szakított időt arra, hogy beszélgessünk, hogy talán egy kicsit tanítson is. Valószínűleg értékelte, ha valaki kíváncsi volt rá, hisz megjelenésével, pláne faluhelyen sokan gondolhatták bolondos öregembernek, mint olyannak, kinek rengeteg tudás és élettapasztalat van a birtokában.
Eleinte én sem tudtam, kicsoda ő. Sejtettem, hogy hosszú érdekes út állhat mögötte, de valahogy mégsem érdekelt, mert jobb volt vele a jelenről beszélgetni, a természet aktuális helyzetéről, a világ állásáról. Arról, hogy termett e elég gyümölcs, lesz e elég tüzelő télre.
Csak később tudtam meg, hogy a '60-as években ismert fotós volt, akit az államhatalom nem igazán kedvelt. 1967-ben elhagyta az országot, kommunákban élt, 1992-ben telepedett le Balatonhenyén, egy csodálatos ősfás kúriában.
Utoljára a tavalyi Kőfeszt alatt találkoztunk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy rövid időre házába is beinvitált, így láthattam hatalmas könyvtárát, hangszereit, ott hallgathattam meg gondolatait, ahol azok megszülettek, sőt még egy picit dobolt is nekem.
Utolsó éveiben is tanult, kutatott, elméleteket gyártott. Télre egy picit eltűnt, de már nagyon vártam a tavaszt, hogy újra találkozhassunk és beszélgessünk.
Tegnap tudtam meg, hogy már hiába várom. Megbékélt a sorsával és 84 évesen hosszú, boldog élet után itt hagyta a földet.
Valószínűleg sok mindent vitt magával a túlvilágra, de sokat hagyott itt nekünk is!
Jó pihenést, Csaba!