Demjén elindította a KŐFESZT-vonatot
Kővágóőrs túlcsordult. A KŐFESZT nulladik napi Demjén-koncertje mágnesként vonzotta az embereket. A nyugalom fesztiváljára akkora tömeg érkezett, amekkorát ez a település még nem látott. A polgármester mindenesetre nem látszott riadtnak, amikor a színpadról köszöntötte az egybegyűlteket, és köszönetet mondott az összkulturális rendezvénysorozatot megálmodó és megszervező Csúri Ákosnak.
Hogy mit gondoltak az otthon maradók? Nem tudjuk. De a település egykori futballpályáján körülnézve nem lehettek túl sokan, s az egykori nagy slágerek - amilyen a Darabokra törted a szívem, a Sajtból van a Hold, a Szabadság vándorai, a Szerelem első vérig vagy az El kell, hogy engedj – minden bizonnyal arra késztette őket, hogy éneklésben ne maradjanak le a színpad előtt tömörülőktől.
Hát, lehet ezeket a dalokat érintésmentesen hallgatni? Teljességgel kizárt.
A futballpályát és környékét megtöltő közönség mindenesetre lelkesen fújta a dalt. Kicsit sem törődött azzal, hogy a 76. évét taposó Demjén Ferenc hangja már nyomokban emlékeztet csupán egykori bársonyos önmagára. A Jó Isten a kivételes tálentummal megáldottak életét felfényesíti, de meg is nehezíti. Mert ami fantasztikus, de veszít az erejéből, a szépségéből, az hiába jó még mindig, mégis csak hiányérzetet kelt. Úgy általában. Kővágóőrsön azonban senki sem a régi Rózsit, sokkal inkább régi önmagát kereste. A negyven, a harminc vagy a húsz évvel ezelőttit. És a Bergendy-, a V. Moto-Rock, valamint a Demjén-nóták segítségével meg is találhatta. Hogy aztán mit szóltak egymáshoz? A fiatal az öreghez, illetve az öreg a fiatalhoz? Gyanítom a többség igen elégedett lett volna, akkora változással, amekkorán Demjén esett át.
Minden viszonyítás kérdése.
Aligha mellesleg, ott a kővágóőrsi sportpályán létrejött egy közösségi élmény, amelyben a magyar popzene szupercsillaga körül megannyi aprócska bolygókén forogtunk, táncoltunk, daloltunk.
Majd bele szédültünk.
A Demjén-produkció kiállításában tökéletes volt. Apait és anyait, sőt, nagyapait és nagyanyait beletettek. A két billentyűsből, két gitárosból, két ütőhangszeresből és két vokalistából álló zenekar tökéletes stúdió minőséget produkált, amit a fénytechnika és a vetített klippek tovább gazdagítottak. Így aztán a közönség az utolsó ráadásszámig, a Szerelemvonatig a helyén maradt, és ünnepelt. Nem is tehetett mást, mert a vonatozásra igény ugyan lett volna, de nem volt hely.
A Szerelemvonat ezért szerdán állva maradt, ellenben a KŐFESZT-vonat elindult és zakatol majd vasárnapig. Az összkulturális fesztivál belakja a Káli medence tíz települését, Ábrahámhegytől, Salföldön át Köveskálig, ahol könnyű-, komoly és népzenei koncertek, kiállítások, kirakodóvásár, Ízek Utcája épp úgy lesz, mint tánctanítás és mesemondás. A „nyugalom fesztiválja” annyi programot kínál, hogy nem győzzük majd elmulasztani a jobbnál jobb lehetőségeket. De hát ezt már sokan tudják, akik részt vettek az elmúlt évek KŐFESZT-jein.
Aki pedig még nem próbálta, jól teszi, ha a hét hátralévő részén célba veszi a Káli medencét!