András Ferenc a Nemzet Művésze
Harmincnégy film, számtalan hazai és nemzetközi filmes elismerés, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze cím, a Balázs Béla- és a Kossuth-díj után a Nemzet Művésze díj bizottsága András Ferencnek ítélte a legrangosabb magyarországi művészeti elismerést.
András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, de gyerekkorát a Balaton-felvidék és legfőképp Sümeg városa határozta meg, ugyanis első mozgóképes élményeit itt szerezte.
A filmművészet iránti fokozott érdeklődése előbb a televízióba vezette – 1962 és 1966 között dolgozott ott –, majd 1966-ban a filmgyárba került, ahol az I. Stúdióban rendezőasszisztens lett. Forgatott többek között Ranódy László, Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Sára Sándor mellett. A felsoroltakon kívül Makk Károly gyakorolt hatást későbbi rendezői pályafutására.
1969-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban szerzett rendezői diplomát. Bekapcsolódott a Balázs Béla Stúdió munkájába; ott rendezte Dózsa népe című ironikus szemléletű rövidfilmjét.
Első egész estét betöltő filmjével (Veri az ördög a feleségét) egyből berobbant a nemzetközi filmes világba.
A filmrendező sorsát meghatározta, hogy a Veri az ördög a feleségét sikere után aláírta a Charta 77-et, az akkori csehszlovák ellenzék közzétett politikai nyilatkozatát. Ezután kicit parkolópályára tették, de teljesen nem fosztották meg kenyérkeresési lehetőségétől.
Ekkor készült a Végkiárusítás című tévéfilmjét, ami akkor példátlanul magas, 3,5 milliós nézettséget produkált a televízióban, és a Dögkeselyűt Cserhalmi György főszereplésével, ami talán az egyik legsikeresebb és legjobb filmje.
András Ferenc és alkotó- és pályatársai, többek között: Bereményi Géza, Szomjas György, Cseh Tamás és Sára Sándor, megpróbálták összetartani azt az alkotói közeget, amit a rendszer olyan sokszor megpróbált ellehetetleníteni, és talán ez is az oka annak, hogy Balaton-felvidéken próbálták megalkotni a „hazai Hollywoodot”, melyről így nyilatkozott:
Ez Európa egyik legszebb tája, nekem szülőföldem, mindenem. Miután ebben a régióban, Sümegen nevelkedtem, számomra ez a legszebb. Itt vagyok otthon, ez az én világom (…) Amikor ide jöttünk, egy új Hollywoodot képzeltünk el Sára Sándorral, Kende Jánossal, Kardos Istvánnal, Kardos Ferenccel, Lugossy Lacival, Szomjas Györggyel, Bereményi Gézával, Erőss Tamással, Kállai Sándorral, Cseh Tamással, Gödrös Frigyessel és Cserhalmi Gyurival. Minden tekintetben egymáshoz a lehető legközelebb éltünk közel húsz éven át, és én úgy érzem, ez azért volt nagyon hasznos az egész magyar filmes társadalom számára, mert összetartotta a kritikus időkben a filmszakma egy bizonyos részét. A csapatunk egy része átment az égi műtermekbe, mi pedig, akik itt maradtunk, nagyon-nagyon érezzük a hiányukat.
Ezért is viselte szívén András Ferenc az első Kőfesztet, melyet a fesztivál szervezői és a közönség Cseh Tamás emlékének szentelt. András Ferenc a fesztiválon művésztársaival kerekasztal-beszélgetésen a filmművészet és a Káli-medence kapcsolatáról beszélgetett, de szívesen emlékezett vissza Cseh Tamásra abban a kisfilmben, melyet a fesztivál szervezői készítettek.
András Ferenc öt művésztársával - Aknay János festőművésszel, Maurer Dóra grafikus-festőművésszel, Reviczky Gábor színművésszel, Sapszon Ferenc karnaggyal, zeneszerzővel és Zádori Mária énekművésszel - együtt kapta meg hazánk legrangosabb művészeti elismerését.