Aki a Balaton-felvidéki Hollywoodról álmodott – 80 éves lett András Ferenc
A Balaton-felvidék és a filmek szerelmese hatvan éves pályafutása során számos klasszikussal tette gazdagabbá a hazai filmes palettát és míg az idők során sokszor próbálták ellehetetleníteni, ő pályatársaival a Balaton-felvidéki Hollywoodról álmodott.
Harmincnégy film, számtalan hazai és nemzetközi filmes elismerés, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze cím, a Balázs Béla- és a Kossuth-díj után a Nemzet Művésze díj birtokosa. András Ferenc filmrendező szakmailag mindent elért, amit egy hazai filmrendező elérhet.
A fent említett két „szerelem” kezdete egészen fiatalkoráig vezethető vissza, hiszen András gyerekkorát a Balaton-felvidék és legfőképp Sümeg városa határozta meg, ugyanis első mozgóképes élményeit itt szerezte. Húszévesen már a Magyar Televízióban dolgozott, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán pedig olyan legendáktól tanulta a szakma rejtelmeit, mint Makk Károly és Illés György. Forgatott többek között Ranódy László, Máriássy Félix, Sára Sándor, Fábri Zoltán mellett (saját bevallása szerint utóbbitól tanult mindent), néhány filmben kisebb szerepet is vállalt.
Pályáját dokumentumfilmesként kezdte, de az igazi áttörés 1977-ben következett be a Veri az ördög a feleségét című filmjével, amelyet a rendező "elsőfilmes szerelemgyerekének" nevez. Az alkotással egyből berobbant a köztudatban, nagy szakmai és közönségsikert aratott, 1978-ban elnyerte Karlovy Vary filmfesztivál fődíját.
A film sikere után aláírta a Charta 77-et, az akkori csehszlovák ellenzék közzétett politikai nyilatkozatát. Ez meg is határozta sorsát, ugyanis ezután parkolópályára tették, de teljesen nem fosztották meg a lehetőségektől. Ekkor készítette ugyanis Végkiárusítás című tévéfilmjét, ami akkor példátlanul magas, 3,5 milliós nézettséget produkált a televízióban, és a Dögkeselyűt Cserhalmi György főszereplésével, ami talán az egyik legsikeresebb és legjobb filmje. Nem sokat váratott magára a több fesztiváldíjat is elnyerő, mára kultuszfilmmé vált A nagy generáció, amelyben Bereményi Géza forgatókönyvére támaszkodva jelenik meg sajátos nemzedék-központú látásmódja.
A rendszerrel való összetűzés, az alkotás és a Balaton-felvidék szeretete új álmokat hozott létre, így András Ferenc és pályatársai - többek között Bereményi Géza, Szomjas György, Cseh Tamás és Sára Sándor - megpróbálták összetartani az alkotói közeget és a Balaton-felvidéken próbálták megalkotni a „hazai Hollywoodot”, melyről így nyilatkozott:
Ez Európa egyik legszebb tája, nekem szülőföldem, mindenem. Miután ebben a régióban, Sümegen nevelkedtem, számomra ez a legszebb. Itt vagyok otthon, ez az én világom (…) Amikor ide jöttünk, egy új Hollywoodot képzeltünk el Sára Sándorral, Kende Jánossal, Kardos Istvánnal, Kardos Ferenccel, Lugossy Lacival, Szomjas Györggyel, Bereményi Gézával, Erőss Tamással, Kállai Sándorral, Cseh Tamással, Gödrös Frigyessel és Cserhalmi Gyurival. Minden tekintetben egymáshoz a lehető legközelebb éltünk közel húsz éven át, és én úgy érzem, ez azért volt nagyon hasznos az egész magyar filmes társadalom számára, mert összetartotta a kritikus időkben a filmszakma egy bizonyos részét. A csapatunk egy része átment az égi műtermekbe, mi pedig, akik itt maradtunk, nagyon-nagyon érezzük a hiányukat.
Ezért is viselte szívén András Ferenc az első Kőfesztet, melyet a fesztivál szervezői és a közönség Cseh Tamás emlékének szentelt. András Ferenc akkor a művésztársaival kerekasztal-beszélgetésen a filmművészet és a Káli-medence kapcsolatáról beszélgetett, de szívesen emlékezett vissza Cseh Tamásra abban a kisfilmben, melyet a fesztivál szervezői készítettek.