Agócs Gergely: Törekedni kell arra, hogy a múlt kincsei sose merüljenek feledésbe

Agócs Gergely: Törekedni kell arra, hogy a múlt kincsei sose merüljenek feledésbe
2022.05.31.

A KŐFESZT visszatérő fellépőjeként már évek óta tölti meg mesékkel és népdalokkal a Káli-medencét. Történeteivel pillanatok alatt képes különleges atmoszférát teremteni, muzsikájával pedig egyből elvarázsolja a közönséget. Az ember és a kultúra kapcsolatáról, a mesék fontosságáról és a közelgő KŐFESZT – A Szabad Táncházról beszélgettünk Agócs Gergellyel.

A népzenében és a mesék világában is egyaránt otthonosan mozog. Melyik áll Önhöz közelebb?

Nem tudnék választani, és ami a legjobb, hogy nem is kell választanom, hiszen a kettő összefügg. Ez kimondottan jellemző is a hagyományos kultúrára: a folklór világának minden része kéz a kézben jár, hiszen aki ezekben a körökben mozog, az ismeri a népdalokat, népmeséket, tud táncolni és esetleg például még hímezni is szokott.

Fiatalként mennyiben határozta meg a hagyományőrzéshez való viszonyát az, hogy a határon túl, Felvidéken született?

Valóban Érsekújváron születtem, de igazából semmi kapcsolódásom nincs a városhoz. Fülek volt az a hely, ahol nevelkedtem, ott laktak a nagyszüleim, így inkább az a környék, valamint a hozzá közel eső gömöri területek azok, amikhez érzelmileg kötődök. Viszont ennek ellenére nem innen eredeztethető a folklórhoz való vonzalmam. Mint akkoriban oly sokan, az én osztálytársaim is rockerek és punkok voltak, sőt, még én is alapítottam egy blues zenekart, ahol szájharmonikáztam és énekeltem. És igazából egy hajszálon múlt, hogy végül nem abba az irányba haladtam tovább.

A meghatározó pont az volt, amikor a nővérem elvitt egy néptáncegyüttesbe táncolni. Ott – ahogy ez általában ilyenkor lenni szokott – jó helyen, jó időben találkoztam egy olyan emberrel, aki kinyitotta számomra azt az ajtót, amin keresztül megismertem a táncházmozgalmat.

A mesemondás révén sok gyerekkel találkozik. Hogy látja, a mai fiatal generáció mennyire nyitott a népmesékre?

Fontos kihangsúlyozni, hogy a mese nem kimondottan gyerekműfaj, és ebből kifolyólag legalább ugyanannyit mesélek felnőtteknek, mint gyerekeknek. Sőt, amikor a gyerekeknek mesélek, a szülők sokszor jobban is értik, ezáltal jobban is élvezik ezeket az előadásokat. Ez talán azért is lehet, mert fajsúlyosabb, hosszabb sokszereplős történeteket adok elő.

De egyáltalán nem meglepő, hogy a felnőttek jobban ráhangolódnak egy-egy történetre. Régen is így volt, hosszú évtizedekkel ezelőtt is a katonák, vagy a fonóban az asszonyok meséltek egymásnak. Az, hogy az a gondolat terjedt el, hogy a mese gyerekeknek való, a fikcióban keresendő. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy a fiktív, azaz kitalált, és nem racionális történet nem felnőttekhez „méltó”, nem érdemes vele foglalkozni. De fontos tudni és hangsúlyozni, hogy

a mese egy idős az emberiséggel. Bizonyítékok vannak arra, hogy legalább 30 ezer éves történetek is vannak, és csak az utóbbi kétszáz évben kezdtek el a polgári körökben úgy gondolni erre a műfajra, mint ami csakis a legkisebbeknek szól.

 

Fotó: Kulcsár István

Fotó: Kulcsár István

Ezt támasztja alá az a gondolat is, amit még egy korábbi interjúban mondott, miszerint „a mese olyan narratívákat mond el, amelynek keretében megvalósulhat az értelmes emberi élet”.

Pontosan.

A mese útmutató arra vonatkozóan, hogyan érdemes, és hogyan illik viselkedni.

Ezekben a történetekben nem véletlenül a jó nyeri el jutalmát és nem az ügyeskedő. Egy fontos erkölcsi keretet mutatnak az életre vonatkozóan és egy olyan ösvényen próbálják tartani az embert, ami által eredményesebb lesz az élet is.

Történeteit és a népzenét már több alkalommal is elhozta a Káli-medencébe, június 3. és 6. között pedig újra fellép a környéken a KŐFESZT – A Szabad Táncház keretein belül. A rendezvény első alkalommal éleszti fel a táncházmozgalom világát. Önnek mit jelent ezt a kezdeményezés?

Először is fontos megemlíteni, hogy a hagyományos kultúra – amit ez a programsorozat is képvisel – mindig arról szól, hogy mi, emberek, mi magyarok kik vagyunk, és hogy a világ, és benne az élet a legfontosabb. Ezt a kultúrát pedig az élet alakította olyanná, amilyen. Tehát nem tömegigény szerint lett megteremtve, hanem egyének kreatív hozzájárulása, a tehetség és a közösségek preventív cenzúrája alakította ki ezt a világot a magasztos emberi értékek mentén. És ezeket az értékeket érdemes tanulmányozni, ha meg akarjuk tudni, hogy mitől vagyunk emberek, mitől vagyunk magyarok.

Hiszek abban, hogy az előttünk járó nemzedékeknek emberi kifejezésmódjaihoz illeszkedő értékek születtek, amihez a mi érzéseink is illeszkednek. Hiszen az ember alapvetően nem sokat változik, legfeljebb csak az eszközök, amik körülveszik. Az alapvető érzések, események, történetek ismétlik magukat generációról generációra. Ez az, ami minket összeköt és ez az, ami megjelenik a hagyományainkban és ezeket az érzéseket, gondolatokat és világot hozza el a KŐFESZT – A Szabad Táncház is törekedve arra, hogy a múlt kincsei sose merüljenek feledésbe.

A KŐFESZT - A Szabad Táncház részletes programja a kofeszt.hu-n érhető el.

A program a Veszprém-Balaton EKF 2023 támogatásával jön létre.

Vissza